A DC Univerzum
rajongójaként nagy csalódást okozott a nem is olyan rég bemutatott Igazság Ligája. A gyengécske történetet a jól működő hősök közti kémia sem tudta egy
egyszerű, felejthető akciófilm fölé emelni. Épp ezért féltem tévés univerzum idei nagy
crossover produkciójától, hiszen az utolsó reményszálaim is ebbe kapaszkodtak. És azt kell, hogy mondjam, túlszárnyalta az elvárásaimat. Igyekeztem
spoilermentesen leírni a véleményemet, de egyes eseményeket azonban nem tudtam nem megemlíteni.
 |
I wish it wasn't just the dark times bringing us together — Oliver Queen, The Flash 2x08 |
A Crisis on Earth
X (az Igazság Ligájához hasonlóan) lassacskán indítja be a történetvezetés kerekét. Láthatjuk a vihar előtti csendet, ami Barry és Iris esküvőjét előzi meg. Ugyanis míg hőseink az együttlétet ünneplik, szemünk elé tárul, hogy mi is folyik azon a bizonyos Earth X-en. A bolygón, mely egyetlen dologban különbözik a mi Földünktől: A nácik megnyerték a második világháborút, és jelenleg is uralják a planétát.
A lázadók próbálnak kapcsolatba lépni a többi Földdel, még egy portált is építenek, hogy elhagyhassák a terror bolygóját. Ám ez rosszul sül el, és a szerkezet a nácik kezébe kerül. Mindeközben hőseink legnagyobb problémája a megfelelő ing, manikűr és öltöny.
Az első snittek tehát egyszerre operálnak a sötét hangvételű, és a boldog előkészületekkel. Oliver és Barry barátsága még mindig a legigazabb az összes közül, ám ezen a címen kénytelenek osztozni a női casting tagjaival is. A régi karakterek közti kémia azért működik, mert már ismerik egymást, az újak pedig e röpke játékidő alatt sikeresen összekovácsolódnak. Nemcsak mint szuperhős társak, hanem mint barátok. Sőt, egyesek közt talán valami több kialakulását is láthatjuk...
Az első epizód második felében kerül sor a legelső akciójelenetre, mely ugyan a
leggyengébb a többihez viszonyítva, sorozat szinten még így is ütős lett. Pörgős, gyors és érzéses összecsapást kapunk. Kellően sötét volt ahhoz, hogy reálisnak hasson, és kellően akciódús ahhoz, hogy emlékeztessen, egy szuperhős univerzumban vagyunk. Még pedig a DC univerzumban!
Az első konfrontálódás után azonban még mindig kicsit lassúnak éreztem a történetet. Volt pár felesleges, túljátszott képkocka, (gondolok itt Oliver és Tommy Merlin közti beszélgetésre, vagy Eobard és az Earth X házaspár legelső beszélgetésére) véleményem szerint azonban
ezekre sem lehet igazán haragudni, elvégre apró plusszokat adnak a történethez. A recept – úgy gondolom – az ezek miatt létrejött kapkodásban hibádzik. A filler snitteket követő akciójelenetek nagyrésze elég gyors ütemben végbement, ami azért is volt furcsa első látomásra, mert az ellenfeleikkel történő csatározás során korábban vért izzadtak hőseink. Nagy csattanónak kellett hatnia annak is, hogy saját maguk gonosz énjei rejtőznek a náci maszkok alatt,
azonban az ebbe fektetett hangsúlyt is ellopta a játékidő többi része.
A zenék teljesen rendben voltak, bár a megfelelő muzsika választással sosem volt gond, a házilag komponált soundtrackek is hozták a libabőr effektust. Egyes jelenetekben, már-már filmeket megszégyenítő magasságokba sikerült eljuttatniuk ezt,
ugyanakkor voltak legalább ilyen gyenge
pillanatok is.
Kaptunk továbbá néhány új karaktert, többek között a Freedom Fighters új főszereplőjét, Rayt. Őt kicsit feleslegesnek, felvezetés nélkülinek éreztem. Ez többek közt azért is probléma, mert egy egész történetet akartak beharangozni vele, nekem viszont
abszolút nem keltette fel az érdeklődésemet a karakter. Súlytalan, ismeretlen és egy pöppet erőltetett is.
Rajta kívül viszont mindenki
megkapja a neki járó on screen mennyiséget, és tökéletesen ki is használja. Mind jelmezben, mind levetkőzve. Csapatmunkát, kémiát, akciót és szuper koreográfiákat
láthatunk, melyeket csak tetőznek a képregényolvasó rajongóknak szánt easter eggek.
A Crisis on Earth
X legnagyobb erőssége azonban az érzelmekkel történő játszadozás volt. Mint azt tudjuk, a Dr. Martin Steint
alakitó Victor Garber személyes okok miatt kilép a sorozatból. Azt hinné az ember, hogy egy
olyan világban, ahol minden egyes
karaktert gond nélkül vissza tudnak hozni, és nemegyszer már megtették, több féle módon is, nem lehet egy színésztől való elköszönést megfelelő módon a képernyőre vinni. Eddig egyetlen
karakter búcsúja sem volt ennyire megindító számomra, eddig még egyszer sem tudta ez a sorozat négyes éreztetni velem, hogy
milyen is a hiányuk. De Victor és az írók kitettek magukért, és ez meg is látszik. Zseniális kilépő volt, hatalmas respekt miatta az egész stábnak.
A másik érzelmes jelenet a zártkörű esküvő Barry és Iris, és meglepő módon Oliver és Felicity között. Az utóbbi párosra még a hatalmas ship gyűlölőjeként sem tudok haragudni.
Odaillő volt? Igen. Kellett?
Igen. El fogják rontani később? Igen. De nem számít, a crossoverben egy volt
a szép pillanatok közül.
Összefoglalás:
Összességében egy nagyon szórakoztató két órát láthattam, ami önmagában túlszárnyalta az Igazság ligáját. Kitettek magukért, jól szórakoztam, nevettem, kacagtam és elérzékenyültem ott, ahol ezeknek történnie kellett volna. A rajongóknak kötelező darab, de szerintem mindenkinek szórakoztató móka lesz.. A crossoverre 8.5 pontot adok a 10-ből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése