Spoilermentesen Az utolsó Jedikről

Volt szerencsém a premier napján megtekinteni a Csillagok háborúja legújabb részét, ám csak most tudtam időt szakítani, hogy értelmes csokorba szedjem a véleményemet a filmről. Az alábbi írás természetesen teljesen spoiler mentes, valamint az én személyes nézeteimet tükrözi az alkotással kapcsolatban.

Érdekes utóhatást hagyott bennem a nyolcadik epizód, egyszerre imádtam és éreztem magam kellemetlenül, miközben néztem. Nem tetszett a túlságosan Disneysedő irányvonal, a nyitójelenetben kinyitott humorzsáktól pedig egyenesen kínosan éreztem magam. Az ébredő Erő már ezt felvezette, azonban reménykedtem abban, hogy Rian Johnson elhagyja a komikus történetvezetést és legalább egy film erejéig egy komoly tónusú trilógia epizódot nézhetek. Nos, ezt az Utolsó jediknek valahol sikerült elérnie, de legalább ennyi helyen szembe köpnie. Ahogy már említettem, a helyzetkomikumok túlnyomó része borzalmasan sült el. Persze hallottam, ahogy az emberek felnevetnek körülöttem, de legalább ennyi feszengő arcot ki tudtam szűrni a tömegben.

De nem csak ebben volt megoszló a filmmel kapcsolatos vélemény. Ahogy azt már megszokhattuk, a rajongói tábort minden egyes új megjelenés legalább két táborra szakítja, ami itt csúcsosodott ki. Gyakorlatilag John Williams munkáját leszámítva a nézőközönség mindennel képes volt vitába szállni.

 Én azok táborát gyarapítom, akik a hibái ellenére is imádták a filmet. Fordulatos, kiszámíthatlan és a poénok ellenére is egy érzelmekkel teli élmény volt számomra. Persze sok kérdés megválaszolatlan maradt, illetve sokra nem adtak kielégítő választ, de a mindenki szemét szúró válasznál én örömömben felkiálltottam magamban, hogy „IGEN”.

Rian Johnson története az elengedésről, továbblépésről és az újdonságok befogadásáról szól. Megmutatja, hogy a Skywalker család előtt és után is képes létezni a Star Wars univerzuma. Az új iránymutatás ellenére is méltó búcsút tudtak venni szeretett hercegnőnktől, Carrie Fishertől. Az alderaani tábornok bele adott apait, anyait és tündökölt a szerepében. A nosztalgikus pillanatok, szimbolikák, visszautalások ellenére a film mégis mer új lenni, mer merész lenni. Nem fél kimondani, hogy az erő MINDENKIBEN jelen van.

A látvány szemkápráztató volt, az aláfestő zene pedig tökéletesen passzolt az adott snitthez. Minden egyes planéta a maga módján egyedi, mind növény, mind állatvilág terén. A Porgok eszméletlen aranyosak, de legalább ennyire idegesítőek, túlszerepeltetettek. Szerencsére a többi élőlény nem kapott akkora játékidőt a vásznon, hogy pár dícséretre méltó pillanatot leszámítva komolyabb kivesézést érdemeljen. 

Az állat és növényvilág olyannak hat, mint amilyenek az adott planéta egyes térségein logikus módon fellelhető lenne a valóságban. Minden bolygónak megvan a saját jellegzetessége, állata, ami miatt emlékezni fogunk rá. Visszatérve a helyszínekre, csak úgy árad belőlük a kellemes, érdeklődéskeltő atmoszféra. Változatosak, jól beleillenek a történetbe, bár sajnálatos módon e téren nem volt túl nehéz dolga a rendezőnek.

És ezzel a kijelentéssel elérkeztünk a film másik gyenge pontjához. A legnagyobb jóindulattal sem 

lehet elmondani az Utolsó jedikről, hogy teljes erőbedosbással elindult volna bármilyen irányban is,  és bár merész volt, nem mert igazi áldozatot hozni. Szó sincs róla, jól állt neki az egyhelyben toporzékolás, és ez eseménydús is volt, azonban mégis úgy éreztem, nem igazán haladt semerre. Ha pedig mégis, akkor kaptunk egy olyan történetvonalat ami nem vezetett sehova és gyakorlatilag szinte teljesen szükségtelen, nyújtott volt. Mire pedig sor került volna az izgalmas váltásra, sajnos vége lett a filmnek.  

A karakterek között működő kémia tudta csak egyben tartani a történetet. A régi szereplők hozták a kötelezőt, Az ébredő Erőben elhanyagoltak pedig lehetőséget kaptak arra, hogy bizonyítsanak. Több-kevesebb sikerrel. Tetszett, hogy senkit sem próbáltak idealizálni, voltaképpen élő embereket láttam a mozivásznon, nem pedig jókat és gonoszokat. Utoljára ezt a Zsivány egyesben voltak képesek elérni, a spinoff sikere tehát megtette a hatását. Nehéz lenne spoilermentesen beszélni a bárkiről is, de ennek ellenére Reyt leszámítva szerintem mindenki megér egy misét. 

Mark Hamill Luke-jára nem lehetett ráismerni. Véleményem szerint a viselkedése egy kicsit a karaktere ellen ment, de egyszerűen megkedveltem az új énjét. Tetszett a stílus amit a száműzetése során felvett, ahogy a céljai iránti elhatározás is.

Végre egy kicsivel többet láttunk Poe-ból és bebizonyosodott, hogy bizony ő is tud érdekes lenni. Ugyanez elmondható Finnről is, bár szerintem még mindig ő az egyik leggyengébb láncszem a főszereplőgárdából. Mindketten egy nagyobb karakterfejlődésen mennek keresztül, akik közül a „badass” pilótáét emelném ki. Forrófejű, öntelt, öncélú pilótából egy (remélhetőleg) céltudatos vezetővé léphet majd elő a következő filmben, melyért itt nagy árat fizetett.

De a nyolcadik egyértelműen Kylo Ren filmje volt. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire nem mutattam érdeklődést a karaktere iránt a hetedik részben. Egyszerűen nem tudott megfogni benne semmi. Elcsépelt, lerágott csontnak láttam, most viszont megmutatta a foga fehérjét. Kutya legyek, de sikerült megszeretnem a karaktert!

Ez sajna Rey-ről nem mondható el. Próbáltak nagy szerepet szentelni a Daisy Ridley által alakított jedi növendékek, de én úgy éreztem, hogy csak megjelenik helyeken és tesz dolgokat, de összességében semmi különöset vagy jelentőset nem csinál.

Ugyanígy vélekedek Kelly Marie Tran (Rose Tico)  és Gwendoline Christe (Phasma kapitány) karaktereiről. Benne voltak a filmben, de mi változott volna, ha nincsenek? Semmi. Hux tábornok szintén gyengére sikeredett, ahogy Snoke sem volt igazán a toppon. A dialógusok nem sikerültek valami ütősre, az amit kaptunk belőlük pedig édeskevés volt.

Tehát azok a karakterek, akikkel a film főszereplőként operált, nagyon jól sikerültek, míg a többi kifejezetten gyenge volt, sőt néha már felesleges is.

Összességében az Utolsó jedik tehát egy liftezés a nosztalgia és az új iránymutatás között, megfűszerezve egy csipetnyi elengedéssel és továbblépéssel. Külön köszönet, hogy nem egy Birodalom visszavág átiratot kaptunk a rendezőtől. Biztos, hogy még párszor meg fogom nézni.

Ha pontoznom kéne, akkor egy hetest adnék rá a tízből, nagyon élveztem.